Kiemelt, Mindennapi tudomány

Az első aktív távközlési műhold

|

1962. július 10-én bocsájtották fel az amerikai Telstar távközlési műholdat, amely első ízben tette lehetővé az élő televíziós közvetítést Európa és Amerika között. A két kontinens közötti távközlés addig csak rövidhullámú rádiócsatornákon és a tenger fenekén lefektetett kábeleken keresztül volt lehetséges, ez azonban nemcsak drága volt, de kapacitása is elenyésző, volt az egyre növekvő igényekhez képest.

Az óceán két oldalán százmilliónál is több telefonállomás működött, egy időben legfeljebb 300 transzkontinentális beszélgetésre volt mód, a televíziós jelek átvitelére a kábeles módszer nem volt alkalmas.

Megoldást a mikrohullámú közvetítés jelentette. Műszaki problémát okozott, hogy a mikrohullámok – a fényhez hasonlóan, – egyenes vonalban terjednek. Vagyis nem követik a Föld görbületét. Nagy távolságú összeköttetéshez átjátszó állomásokra van szükség. Ilyen rendszert az USA-ban már az 1940-es évek végén kiépítettek, New York és Boston között. Az óceánok áthidalása azonban csak műholdakkal volt lehetséges. A földfelszíni állomás szűk sugárnyalábban küldi a jeleket a műhold vevőantennájára, a passzív műhold ezeket változtatás nélkül, az aktív felerősítve sugározza tovább a másik földi vevőállomásra.

A Telstar (az angol mozaikszó a telekommunikáció és a csillag szavak összevonásából született) volt az első aktív távközlési műhold, amely már nem kísérleti jelleggel működött, és kereskedelmi szolgáltatásokat is végzett. Kifejlesztésében az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA, az AT&T és a Bell Telefon mérnökei, a brit és a francia postahivatal közösen vett részt. Az indításra 1962. július 10-én Cape Canaveralról került sor Thor-Delta típusú rakétákkal (ez volt az első magánfinanszírozású rakétaindítás), a műhold 45 fokra az egyenlítőtől állt ellipszis alakú pályára. A 77 kilogramm tömegű, 88 centiméter átmérőjű gömb felületét 3600 napelem cella borította, a forgási egyenlítő mentén két sorban tölcsérantennák helyezkedtek el, így forgás közben az egyik mindig a Földre irányult. A műhold belsejében a kor legfejlettebb technikáját képviselő vevő és erősítő berendezések kaptak helyet, amelyek színes és fekete-fehér tévéadások, illetve egyidejűleg 600 egyirányú vagy 60 kétirányú telefonbeszélgetés lebonyolítására voltak alkalmasak.

Mivel a Telstar nem geoszinkron pályán keringett (azaz a Föld felszínéről nem mindig ugyanazon a helyen látszott), átvitelre csak két és fél óránként volt húsz percig lehetőség. A Telstar az első, nem nyilvános tévéadást (az amerikai antennaállomás előtti lobogó képét) 1962. július 11-én közvetítette Franciaországba, az első, technikai tárgyú transzkontinentális telefonbeszélgetés pedig két nappal később folyt amerikai és európai mérnökök között. Az első nyilvánosan fogható tévészignált július 23-án sugározta az óceán két partjára, és ugyanaznap zajlott le az első műhold által közvetített, publikus transzkontinentális telefonbeszélgetés is kiváló minőségben.

Az Európa és Amerika közti műholdas összeköttetés megvalósulása hatalmas szenzációt jelentett. A Ford Telstar néven forgalmazta egy modelljét Ázsiában, és így hívták az 1970-es és 1974-es labdarúgó világbajnokság hivatalos labdáját is.

A Telstar-1 a hidegháború közvetett áldozata lett: fellövése előtt nem sokkal hajtottak végre amerikai légköri atomrobbantást, amelyet októberben hasonló szovjet kísérlet követett. A Van Allen-övezet emiatt megnövekedett sugárzása és a közvetlen napfény károsították a műhold tranzisztorait: a decemberben meghibásodás után még újra tudták indítani, ám 1963. február 21-én végleg felmondta a szolgálatot. A fejlesztés azonban gyors ütemben folytatódott. Ennek eredménye -képpen egy évvel később már több geoszinkron távközlési műhold keringett a Föld körül.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE