Kiemelt, Történelem

A haza bölcsének halála

|

„A hazáért sok mindent kockáztathatunk. De a hazát kockáztatni nem szabad!” Budapesten ezen a napon 1876-ban 72 éves korában elhunyt Deák Ferenc. A halál január 28-ról 29-re virradó éjszaka szívinfarktus következtében állt be, a halálának a pontos időpontja nem ismert. Deákot a haza bölcsének nevezték megfontoltsága és tisztessége miatt. Az 1848.04.07-én megalakult első, a parlamentnek felelős, független minisztérium igazságügy minisztere volt, majd a kormányzó Deák-párt vezetője.

Deák nem volt forradalmár. Szilárdan hitt a törvényességben. Felismerte, hogy Bécs halogató taktikát folytat, valamint azt is, hogy magyar politikai élet megosztott, és az orosz támadás veszélyétől is tartott. Az 1849 áprilisában kimondott trónfosztást és a Függetlenségi nyilatkozatot túlzásnak és politikai hibának tartotta.deakf

1849 decemberében az ellenforradalmi katonai törvényszék elé idézték. Letartóztatták és többször kihallgatták, de öt hónappal később felmentették, mert nem vett részt az uralkodóház trónfosztásában, a „Függetlenségi Nyilatkozat” megszavazásában. A szabadságharc leverését követően azt vallotta, hogy ragaszkodni kell a ’48-as elvekhez, az ország alkotmányos önállóságához, így magát az alkotmányt kedvező pillanatban egy tollvonással helyre lehet állítani. 1851-ben Schmerling osztrák igazságügy-miniszter felszólította, hogy vegyen részt az igazságügyi reformok tárgyalásában, de ezt nem vállalta. 1855-ben az MTA elnökévé választották. 1860. december 29-én Ferenc József császár kihallgatásra kérette, hogy vele is megvitassa a kiadatás előtt álló februári pátenst. Deák nem értett egyet. Az 1861-es országgyűlés előtt részt vett az országbírói értekezleten, Pest belvárosi képviselője és egyben a felirati párt vezére lett. Május 13-án megtartotta felirati beszédét és javaslatát: szerkesszenek feliratot a királyhoz a 48-as alkotmány visszaállítása érdekében. A felirati javaslat visszautasítása után, augusztus 8-án újat szerkesztett.

1865-ben írott Húsvéti cikke, amely a Pesti Naplóban jelent meg, a bécsi udvar és a magyar politikai pártok kiegyezési tárgyalásainak új szakaszát nyitotta meg. 1867.03.15-én létrejött az osztrák-magyar kiegyezés, a Habsburg-monarchia osztrák-magyar dualista monarchiává alakult át. Az 1865-ös országgyűlés pártja számára meghozta a győzelmet (48-as törvények, a megyei autonómia visszaállítása, dualisztikus tervek). 1866-ban egy újabb császári meghallgatás alkalmával gróf Andrássy Gyulát ajánlotta miniszterelnöknek. 1867-ben Kossuth Lajos Deáknak címezte a kiegyezést ellenző Cassandra-levelet. Kossuth levelének nem sok hatása volt, megtörtént a kiegyezés. Kossuth a bírálata mellett nem közölt alternatívát Magyarország számára. Kossuth konföderációs tervei nem érdekelték a nagyhatalmakat, akik az európai status quo-t nem akarták megváltoztatni. Kossuth tervei nem bírták a nemzeti kisebbségek támogatását sem. Az öntudatra ébredés révén hamarosan eljutottak a kollektív jogok, az önálló nemzetállam követeléséig, ami alig több mint fél évszázaddal később be is következett. 1867. június 8-án Ferenc Józsefet Magyarország királyává koronázták. Az uralkodó pedig július 28-án szentesítette a kiegyezési törvényt. Az ezt követő fél évszázad hazánk életében gyors, addig nem tapasztalt fejlődést hozott.

Az új kormányban Deák Ferenc nem vállalt munkát, de az országgyűlés többségi pártját, a „Deák pártot” ő irányította. Jelentős szerepe volt az első évek liberális polgári törvényeinek létrehozásában. Deák később betegsége miatt és a vezető réteg közömbösségét, haszonhajhászását, megalkuvását látva elkedvetlenedett, és visszavonult a politikától. Egészen haláláig neve tartotta össze különböző platformokból álló pártját.

A XIX. század egyik legnagyobb formátumú politikusa. Érdemeit az országgyűlés törvényben ismerte el. Deák Ferencet a nemzet halottjának tekintették, a végtiszteletadást az országgyűlés rendezte. A „haza bölcse” a Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető) mauzóleumában nyugszik. Deák Ferencet már a kiegyezési tárgyalások idején a kortársai is az ellentétek nagy kiegyenlítőjének, a kompromisszumok mesterének tartották. Ő maga tagadta ugyan ezt a megnevezést, hangsúlyozta: nem a kompromisszumokat keresi, hanem a nemzet létérdekeit tekinti irányadónak, tetteit az ország önállósága, az alkotmányosság helyreállítása vezérli. Ezt a kivételes politikai szerepkört azért tölthette be, mert egyedülálló közjogi ismereteivel a megvalósíthatóság lehetőségeit kereste azt, amit a korabeli Európa megengedett.

Hozzászólások

Hozzászólás írása ↓
  1. lényeglátó

    Nagy bűne volt a magyar sors urainak, hogy Magyarországot azzal a lehetőséggel vitték be az osztrák dinasztia elnyomó egységébe: hogy baj esetén a többi népek ébredező nemzeti öntudatát a magyar huszárlovak patái, a magyar bakák szuronyai teszik veszélytelenné a dinasztia számára… Ezért a nem saját bűnéért a magyarság irtózatosan bűnhődött. (Aki ezt megalkotta: „a haza bölcseként ” szobrokkal ékesített „nemzeti nagyság”)
    . Most már jöjjön el az idő, midőn magunk emberségéből, ami könnyen megeshetik, nem bírunk kilábalni a bajból, s forduljunk segítségért ama nemzetekhez, majd azt fogják mondani: menjetek a pokolba, ahová valók vagytok, kik kezet emeltek e szent szabadságra, midőn Európa, sőt ti magatok is küzdöttetek érte!” Petőfi Sándor, 1848 aug. 11.-én! teljes szöveg http://www.szemcseppek.blog. hu rózsaszín ködlátás ellen: Mi az, hogy Trianon?

    ↑ LinkVálasz

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE