Kiemelt, Patacsi Pilvax

Évértékelők a Patacsi Pilvaxból nézve

|

Nagy igény van az évértékelőkre. Követik is egymást elég rendesen. A regnáló miniszterelnök és a leregnáltak is megtartották. Van, aki a demokráciáért aggódik, a másik több frontos harcot hirdet holmi IMF, Brüsszel és még kitudja ki ellen. A beszédek közös jellemzője, hogy elég keveset tudunk a meg a jelenről. A valós jelen hibáiért mindig a másik a felelős. De annál többet tudunk meg a jövőről, amely már elkezdődött. Főleg ha a regnáló marad, illetve a leregnált visszajön. A szebb jövővel az a bajom, hogy meg kéne élnem. Sajnos 18 év múlva már nem biztos, hogy fogok élni.

Közel áll az igazsághoz, hogy az értékelőknek két közös vonása van. Az egyik, hogy közel állnak a semmitmondáshoz, a másik a „bérleteseknek” szól. Csak egyszerű dolgok maradnak ki az értékelőkből. Nem történt, és nem történik meg a valós érdemi szembenézés mondjuk az elmúlt 23 évvel. A rendszerváltás és annak kisiklatásával. Csak a problémák szőnyeg alá söprése történik, miközben az elmúlt 23 év „demokratikusan” kitermelt 4 millió szegényt. Ebben az értékelők is elévülhetetlen érdemeket szereztek.ertekeles

Azok, akik végrehajtották a rendszerváltást, azokat nem a demokrácia kiépítésének nemes szándéka vezette. A céljuk az volt, hogy biztosítsák a saját maximális hatalmukat a piacgazdaságban, abszolút politikai és gazdasági hatalmat szerezzenek. Így nem csoda, hogy Magyarországon a gazdasági és pénzügyi válság mellett kialakult egy nagyobb válság is: a demokratikus intézményrendszer legitimációjának a válsága. A nép az Istenadta nép már nagyon unja a pártok folyamatos nemtelen veszekedését, és acsarkodását. Nem is érti, hogy növekvő adóforintjait miért egymás szidalmazására, besározására költik a parlamenti pártok, és a képviselők. Ez a magatartás alkalmatlan arra, hogy megállítsa az elszegényedést, megoldja a devizahitelesek, az oktatás, az egészségügy, vagy a Tb rendszer problémáit. Elgondolkodtató, hogy a választópolgárok pont azokban bíznak a legkevésbé, akiket az általános és szabad választáson saját maguk hatalmaztak fel a képviseletükre. Mondjuk, maguknak a politikai pártoknak, és a képviselőknek van a legnagyobb „érdemük” abban, hogy ez így alakult.

Igaza van Müller Péternek, amikor azt írja: „a hatalomtól mindannyian megszédülünk, mert ez az ősbűnünk. Senki sem mentes ettől. Nem csak a politikáról, hanem az egyszeri, hétköznapi életünkről beszélek. wc

Mindig felül maradni, nem alákerülni, csak győzni, az igazamat a másik fölé helyezni: én, én, nekem, enyém! És ebben a “szédületben” az a muris, hogy aki benne van, nem tudja, hogy szédült. Mint a legtöbb őrültnek, nincs betegségtudata. Egyszerűen csak úgy érzi, hogy igaza van. Mindig.”

Ezt akár az értékelőkről is írhatta volna. Az ilyen értékelőkre nagy szükség van, hiszen tehetséges politikusokról van szó. Egy dologgal van baj. A valóságlátással. Az értékelők hasznát az egyik értékelő klasszikus mondásával foglalhatnám össze: „a lószart mama!” Csak a nevedet ismerik, de az ország nem halad sehová. (Copy by én)

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE