Pilvax Primőr, Történelem

A diktátor halála

|

Sztálin az általa elkövetett óriási bűnök ellenére is máig népszerű az egyszerű emberek körében. Sokan szobrot szeretnének neki állítani Moszkvában is. Alexander Jakovlev, aki a kommunizmus bűneit vizsgálta Oroszországban erről így nyilatkozott:”azoknak, akik emlékművet akarnak állítani Sztálin tiszteletére, csak annyit mondok, oké, benne vagyok, de mindegyiket vérrel locsoljuk le”.

Sztálin egészségi állapotáról különböző pletykák keringtek 1953. március elején Moszkvában, és a szovjet blokk országaiban, az országok megriadt vezetői körében. A hírek élénken foglalkoztatták a nyugati országokat is.sztalin

Winston Churchill brit miniszterelnök nyilatkozata szerint személyi titkára John Colville az előző napon megkereste a szovjet nagykövetet és sajnálatát fejezte ki Sztálin betegsége miatt, illetve további tájékoztatást is kért a vezér állapotáról. Truman amerikai elnök szintén kifejezte együttérzését: “Annyira sajnálom, mintha csak egy jó ismerősömmel történt volna” – mondta.

Hivatalosan csak március 6-án egy órakor erősítették meg halálát. Jurij Levitan a moszkvai rádió híres bemondója tudatta az országgal, hogy Lenin harcostársa, a népek nagy vezérét március 5-én helyi idő szerint 21.50-kor érte a halál. Koporsójánál több millióan álltak sorba, hogy láthassák a bebalzsamozott vezért.

Dokumentumok támasztják alá, hogy Sztálin halálát agyvérzés okozta, de arról már megoszlanak a vélemények, hogy miként alakult ki ez az állapot. Sokan megerősítették azt a tényt, hogy 1953 januárjáig nem volt különösebb probléma a diktátor vérnyomásával. Ötven évvel a halálát követőn, miután a hidegháborúban titkosított dokumentumok jobban kutathatóvá váltak, közös orosz-amerikai történészcsoport publikálta az ezzel kapcsolatos kutatásainak az eredményét. Ebben azt állították, hogy Sztálin szervezetében varfarin volt kimutatható. Ez egy erős patkányméreg, ami megakadályozza a vér megalvadását és az emberi szervezetbe történő bekerülésével, agyvérzést okozhat. A méreg íztelen, szagtalan ezért a sima vízzel is észrevétlenül beadható. Akik tanulmányozták Sztálin utolsó napjairól készült orvosi jelentéseket, azt állítják, hogy 5-10 napi varfarin adag produkálhatta ezeket az agyvérzéshez hasonló tüneteket.

sztalinhalala

Sztálin a felravatalozva

Halála előtt Sztálin valószínűleg az 1936-37-es nagy mészárláshoz hasonló méretű tisztogatást tervezett. A Szovjetunióban élő zsidó orvosok mellett a legfelsőbb párt- és állami vezetők voltak soron. Nem véletlen tehát, hogy máig is él a legenda, miszerint a vezér halálát ők segítették elő.

Sztálin 1934 és 1953 között a Kreml és kuncovói dácsája között élte szigorú és rideg életét. A Kremlben a hivatalos iratok közül csak a legfontosabbakat olvasta el, itt tárgyalt a Politbüro tagjaival, s mindazokkal, akiket magához kéretett. A dácsája, amely húszszobás, pálmaházzal, szaunával, a kiszolgáló személyzet számára kialakított helyiségekből állt, a legfontosabb döntések színhelyévé vált. Itt olvasta át a levelezése nagy részét, készült a felszólalásaira, leveleket írt, és mivel álmatlanságtól szenvedett, viszonylag sokat olvasott éjszakánként. Leveleit maga írta, gondos, szép kézírással, a könyvek margójára jegyzeteket készített. A kuncovói épületet elárasztották a hivatalos és személyes iratok, feljegyzések.

Lenin legközelebbi harcostársaként, hű tanítványaként, az emberiség óriási lángelméjeként jellemezte Sztálint az SZKP és a szovjet kormány a vezér halálakor kiadott közös közleményében. A „népek atyjának” temetését is ennek megfelelően, óriási ceremóniával készítették elő. A Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában három napig búcsúztak a ravatalon fekvő, bebalzsamozott tetemtől, majd ágyútalpon, lövegek díszsortüze közepette szállították a Vörös térre, és helyezték el a mauzóleumban Lenin mellé.

sztalin23

Sztálin temetése

A mauzóleum vörös márvány homlokzatán 1953-tól Lenin neve mellett a Sztáliné is szerepelt. A Sztálin halála utáni napokban, Sztálin lánya, Szvetlana visszaemlékezése szerint L. P. Berija parancsára teherautó számra hordták el az iratokat, könyveket, edényeket, bútorokat. Amikor felmerült, hogy múzeummá kellene átalakítani a meghalt vezér dácsáját, már nem volt mit kiállítani, s az elszállított hagyaték összegyűjtése sem sikerült.

Sztálin halála mélyen megrázta a szovjet birodalmat. Hatalmi vákuum keletkezett, nem volt előkészítve az öröklés, így a hosszú ideje megkövült szovjet belpolitika hirtelen izgalmassá vált. Kollektív vezetés került hatalomra Malenkov miniszterelnök, Berija belügyminiszter és Hruscsov SZKP főtitkára személyében.

Hruscsov – aki állítása szerint őszintén sírt a vezér ravatalánál – 1956-ban a XX. kongresszus zárt ülésén ismertette a sztálinizmus rémtetteit, amelynek egyébként ő is tevékeny részese volt.

A „desztálinizálás” jegyében 1961-ben Sztálin koporsóját eltávolították a mauzóleumból. Az emlékét is igyekeztek kitörölni a Szovjetunió, és a nép emlékezetéből, hiszen ekkor keresztelték vissza Sztálingrádot is Volgográdra. 1961. október 31-én a november 7-i díszszemle próbájára hivatkozva a rendőrség megszállta a Vörös teret és az oda vezető utcákat. Sötétedés után a katonák sírt ástak a Kreml falánál. Állványokkal lezárták a mauzóleum mögötti teret, hogy senki ne láthassa a munkálatokat. Ez alatt a temetési bizottság tagjai a mauzóleumba siettek. Rajtuk kívül senki, még Sztálin rokonai sem vehettek részt az újratemetésen.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE