Pilvax Primőr, Történelem

Nelson győzelme Trafalgarnál

|

1805. október 21-én Trafalgarnál Horatio Nelson a legnagyobb tengeri győzelmét aratta az egyesített francia-spanyol flotta felett. Nelson az volt a tengeren, mint Napóleon a szárazföldön.

Nelson 1758. szeptember 29-én született Norfolk grófságban egy tiszteletes tizenegy gyermeke közül hatodikként. Kilencéves korában meghalt édesanyja, a félárva fiú tizenkét évesen belépett a tengerészethez. Itt gyorsan kiderült, hogy krónikus tengeribeteg, így panaszai megkeserítették egész hátralévő életét. A ranglétrán azonban gyorsan haladt, húszévesen már egy franciáktól zsákmányolt, 28 ágyús fregatt kapitánya volt.nelson

Az amerikai függetlenségi háború után, 1783-tól a nyugat-indiai tengeren annak a törvénynek a betartásán kellett őrködnie, amely megtiltotta a kereskedelmet a most már idegen amerikaiak és a helyi brit gyarmatok között. Nelson több szabálysértő hajót lefoglalt, mire ezek tulajdonosai bepanaszolták Londonban. Vizsgálat indult ellene, s a börtönt ugyan elkerülte de nyolc hónapig Nevis szigetén kellett időznie.

1793-ban újraaktiválták, akkor, amikor Nagy-Britannia beavatkozott a francia forradalmi háborúkba. Nelsont a 64 ágyús Agamemnon kapitányaként a Földközi-tengerre vezényelték. A harcok során 1794-ben a korzikai Calvi mellett elvesztette jobb szemét, majd 1797-ben Teneriffénél jobb karját is. A közhiedelemmel szemben arra nincs bizonyíték, hogy valaha is szemkötést viselt volna! Ennek alapjául az 1941-es Lady Hamilton című film szolgált, amelyben Laurence Olivier kötéssel szemén játszotta el Nelson szerepét.

Nelson vakmerő akcióiról lett ismert, no meg arról, hogy hajlamos figyelmen kívül hagyni feletteseinek utasításait. E két tulajdonságának köszönhetően aratott diadalt 1797-ben a Saint Vincent-foki csatában. Amikor is a parancsra fittyet hányva elállta a menekülő spanyol hajóhad útját. Négy évvel később a dán flottát megsemmisítő koppenhágai csatában azzal

“hárította” az akció befejezésére utasító parancsot, hogy látcsövét vak szeméhez emelte, így persze nem láthatta a jelzést. Engedetlenségét utólag mindkét alkalommal elnézték: 1797-ben lovaggá ütötték, majd ellentengernagy (a brit flotta tizedik legmagasabb rangja) lett, 1801-ben vikomti címet és altengernagyi (a hatodik legmagasabb) rangot kapott.

1797-ben Toulont vette blokád alá, de egy bizonyos Bonaparte Napóleon nevű francia tábornok átcsúszott a gyűrűn és elhajózott Egyiptomba. A haragos Nelson nyomába eredt és 1798-ban a Nílus torkolatánál, Abu-kírnél megsemmisítette a francia flottát. Nelson a csata után még haragosabb lett: bár a diadalt ő aratta, tétlen főparancsnoka Earl lett, ő viszont “csak” bárói rangot kapott – a brit kormány úgy vélte, beosztottnak legfeljebb báróság dukál. Az admirális egyébként élete végéig úgy érezte,- nem is egészen alaptalanul-, hogy alacsony társadalmi sorból való származása , és politikai kapcsolatainak hiánya miatt mellőzik hazájában.

1798-ban ő menekítette a franciák elől Szicíliába a nápolyi udvart, s közben megismerte az angol követ feleségét, élete nagy szerelmét, Lady Hamilton. Kapcsolatuk felkavarta az arisztokráciát, így Nelsont azonnal hazarendelték. Ő az utasításnak csak késve engedett, s úgy, hogy magával vitte Londonba Lady Hamilton és a férjét is. Az 1801 végén kötött béke után – megromlott egészségére hivatkozva – visszavonult, idejét Lady Hamiltonnal töltötte, kapcsolatukból egy lány született. A béke azonban nem tartott sokáig: Nelson 1803-ban hajóra szállt és két évig nem volt szilárd talaj a lába alatt. 1805 nyarán két hónapig újra pihenhetett, de már az év szeptemberében ismét a Földközi-tengeri flotta élére állt. Utolsó csatáját 1805. október 21-én Trafalgarnál vívta az Anglia inváziójára készülő, egyesült francia-spanyol flotta ellen.

Nelson a tervet, amelynek az volt a célja, hogy megsemmisítse az egyesült francia-spanyol hajóhadat, már korábban egyeztette parancsnokaival. A terv merész és szokatlan volt, szakított az addigi gyakorlattal és elhatározta, hogy nem a szokásos párhuzamos hadrendet alkalmazza a csatában. Nelson terve az volt, hogy derékszögben támadva akarta megtörni az ellenséges harcrendet, ezzel kényszerítve ki a közelharcot. A terv több szempontból is igen kockázatos volt. A támadás első fázisában, a francia és spanyol hajók teljes oldalsortüzet zúdíthattak az angol hajókra anélkül, hogy a britek azt viszonozhatták volna. A másik jelentős problémát maga természet jelentette, ne feledjük a vitorlás hajók korszakában, járunk. A támadás sikeréhez egyszerűen elengedhetetlenül szükség volt a hátszélre. Ezen kívül a tengeri hadviselés szinte alig változott a 16. század közepétől, amely a technikai fejlődés megtorpanásából adódott. Így az ágyúk oldalirányú mozgása erősen korlátozott volt és azok minden lövés után visszagurultak a hajó belsejébe.

victory

A Victory

 1805. október 21-én hajnalban a Victory fedélzetéről az őrszemek megpillantották az ellenséges flottát, amely mindössze kilenc mérföldre tartózkodott. A természet viszont nem volt kegyes az angolokkal, a rendkívül gyenge szél miatt, csaknem hat órába telt, míg a két flotta lőtávolon belülre ért. Azt csak sejthetjük, hogy mit érezhetett Nelson ezen a reggelen, hiszen díszegyenruháját vette fel és végrendelkezett, de nem ingott meg egy percig sem. Ekkor hangozott el híres üzenete: “Anglia elvárja, hogy mindenki megtegye a kötelességét.” Ekkor mondta azt segédtisztjének: „Jó képet vágnak a dolgokhoz, de én úgy elpáholom őket, mint még soha senki!” Nelson jelezte helyettesének Collingwoodnak, aki a déli hadoszlopot vezette: „Át akarok törni az ellenség előhadán és megakadályozni, hogy bejusson Cádizba.” Nelson eztán lement a kabinjába, tollat fogott és imát írt. „Vajha a nagy Isten, akit imádok, megengedné, hogy hazám nagy és dicsőséges győzelmet arasson, ami egész Európának is hasznára válna. A saját életemet pedig felajánlom Neki, aki teremtett, és arra kérem, árassa áldásos fényét igyekvésemre, hogy híven szolgálhassam hazámat.”

Rövidesen megkezdődött a csata. Az angol hajókat kegyetlen ágyútűz fogadta, de a támadás lendületét nem tudták megtörni. A Victory amint elérte az ellenséges vonalat, pusztító oldaltüzet zúdított Villeneuve zászlóshajóórája, a Bucentaure-re. Collingwood-nál sem alakult másként a helyzet, pokoli küzdelem zajlott. Természetesen nem mindenki vette ki a részét a harcból, Dumanoir admirális vezetésével, néhány a szövetséges flotta élén haladó hajó, mintha mi sem történt volna, egyszerűen folytatta az útját. A csata egyik döntő pillanata volt, amikor délután negyed kettő körül a Redoubtable árbocáról egy mesterlövész a vállán eltalálta Nelsont.

nelson5

Nelson szobra a tarfalgar téren

A golyó vállánál hatolt be, szétroncsolta tüdejét és medencéjénél állt meg. Az admirális hátgerince eltört, levitték az alsó fedélzetre, ugyan tisztában volt azzal, hogy halálos sebet kapott, de kitartott, amíg be nem fejeződött a csata. A parancsnokságot Collingwood vette át, aki méltó utódnak bizonyult. Alig egy órán belül kilenc ellenséges hajót tettek harcképtelenné az angolok. Villeneuve hajója a legenyhébb kifejezéssel szólva is inkább hasonlított egy égő romhalmazra, mint hajóra, fedélzetét vér és holttestek borították. Miután egyre több francia hajó -köztük a Bucentaure is- megadta magát már csak idő kérdése volt, hogy meddig tart a csata.

A Victory hajónaplójában a következő bejegyzés olvasható: “A részleges tüzelés 4. 30-ig tartott, ekkor a győzelmet jelentették az igen tiszteletreméltó Lord Nelson vikomtnak és főparancsnoknak, aki aztán belehalt sebesülésébe.” Nelson utolsó szavai ezek voltak: „Elégedett vagyok. Köszönöm Istenem, hogy eleget tehettem kötelességemnek.”

Nelson holttestét egy hordó brandyban vitték Londonba (a minden alapot nélkülöző legenda szerint érkezéskor ennek felét már megitták a szomjas tengerészek). Állami temetést kapott, maradványai a Szent Pál-székesegyházban nyugszanak egy síremlék alatt. Abban a koporsóban temették el, amelyet maga rendelt meg. Fája az Orient nevű francia csatahajó gerendáiból készült, amelyet Nelson még a nílusi csatában süllyesztett el. A trafalgari csata a hadtörténet egyik legmeghatározóbb tengeri ütközete volt. A franciák 19 hajót vesztettek, 14 ezer emberük meghalt, vagy fogságba esett köztük a tengernagyuk is. A britek vesztesége 1500 fő volt, és egyetlen hajójukat sem vesztették el. Trafalgar után Napóleon többet nem gondolhatott egy Anglia elleni invázióra. Nelson győzelme 100 évre biztosította az angol tengeri fölényt a világtengereken.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE