Kiemelt, Történelem

Görgei tábornok váci nyilatkozata II.

|

„Én Magyarhon ügyét igazságos ügynek tartom, azért a vezérséget, mellyel megkínáltattam, el is vállaltam. És meg fogom állni e helyet, valamíg a nemzet és e sereg bizalmát bírandom – habár eltántorulnának is seregünk legjobbjai, s megtagadnák karukat az igaz ügytől.” (Görgei Artúr)

Január másodikán a pesti haditanács kettéossza a honvédsereget. Ennek egyik részét Görgei vezette Vácra, a másikat pedig Perczel parancsnoksága alatt Szolnok felé irányították.

Görgei 1849. január 5-én Vácott nyilatkozatot adott ki. A proklamáció szerint Görgei és hadteste az áprilisi törvények híve, a Honvédelmi Bizottmánytól nem fogad el utasításokat, csak a törvényes hadügyminisztertől. Csak akkor teszik le a fegyvert, ha az ellenség elismeri az alkotmányt és a tisztikart nem bünteti. A nyilatkozat kiadása után a feldunai hadtest északra, a bányavárosokba nyomult. Görgei és tisztikara különösen azt nehezményezte, hogy az OHB akkor adott ki támadási parancsot, amikor „tudtunk s megegyezésünk nélkül az ellentábor vezéréhez bocsátott küldöttség kinevezése által zavarba, sőt kétes színbe” hozta a hadsereget.gorgeiartur10

A váci nyilatkozatban az szerepel, hogy a fel-dunai hadtest, tehát Görgei hadteste az áprilisi törvények védelmében minden külső ellenséggel határozottan szembeszáll.  Görgei Artúr hű maradt ehhez a fogadalomhoz, azt az általa vezetett tavaszi, illetve a nyári hadjárat sikerei is bizonyítják.

A második pont arról szólt, hogy a fel-dunai hadtest, hasonló határozottsággal fel fogja venni a küzdelmet azok ellen is, akik az alkotmányos királyság rendjét, amelyre a hadsereg megesküdött, „idő előtti republikánus izgatásokkal felforgatni megkísértenék”.

A harmadik pont tulajdonképpen kritika Kossuth vezetési stílusa ellen. Ez a pont kimondja, hogy a fel-dunai hadtest a továbbiakban csak azokat a parancsokat fogja végrehajtani, amelyek hozzá szolgálati úton a magyar hadügyminisztertől, illetve ennek a saját maga által kinevezett helyettesétől, Vetter Antal tábornoktól érkeznek. Ez a pont gyakorlatilag kimondta, hogy 1848. december 30-án Perczel Mór Mórnál azért szenvedett súlyos vereséget, mert nem a Hadügyminisztériumtól kapott utasításokat, hanem Kossuth Lajos egy magánlevélben egy kis győzelmecskét kért „édes Móricomtól” azaz Perczel Mórtól.

Görgei semmi mást nem követelt ebben a pontban, csak azt, hogy a továbbiakban, a hadsereg irányításában a szakmai követelmények érvényesüljenek. Kossuthnak semmilyen katonai tapasztalata nem volt, de naponta utasította Perczelt, és Görgeit is. Görgeinek volt bátorsága ellentmondani.

A negyedik pontot is gyakran emlegetik, mint az árulás bizonyítékát. Ez pont azt mondja ki, hogy a fel-dunai hadtest bármilyen az ellenséggel folytatott alkudozás eredményét csak akkor fogja elismerni, ha ez részint az áprilisi törvényeket, részint pedig a hadtest katonai becsületét biztosítja. Görgei ellenfelei és gyűlölői ebben a vádpontban azt állítják, hogy Görgei fölajánlkozik az ellenséggel a tárgyalásra. Csak azt az egyszerű tényt hallgatják el, hogy az OHB 1848. december 31-én az utolsó budapesti ülésén úgy döntött, hogy küldöttséget küld Windisch-Grätzhez, az ellenséges fővezérhez.

Ez a küldöttség 1849. január 1-én áthaladt a feldunai hadtest harcvonalán. Görgei és az általa vezetett tiszti kar semmit sem tudott e küldöttség felhatalmazásáról. Magyarul arról, hogy milyen békefeltételekkel mennek tárgyalni. Görgei semmi mást nem tett, mint tiltakozott egy olyan alku ellen, amely az áprilisi törvények, feladását jelenthetné.

Kossuth Lajos 1849. január 9-i illetve január 13-án szinte ugyan e témákról beszélt Debrecenben, az országgyűlésben. Arról, hogy Magyarország az áprilisi törvényeknek, azaz uralkodó adta jogainknak védelme érdekében törvényes önvédelmi harcot fog folytatni.

1849. január 2-án és 3-án, Pesten Görgei hadseregéből a békeküldöttség miatt, több magas rangú és jól képzett tiszt lépett ki. Azért mert reménytelennek érezték a további küzdelmet, és Görgei nem tudhatta, hogy a többiek nem ugyanezt fogják-e tenni. Ennek megakadályozására adta ki Görgei a váci proklamációját.

Kossuth természetesen félreértette a nyilatkozatot, pontosabban azt a kivonatot, amelyet Görgei ellenlábasa, Perczel juttatott el Debrecenbe, Kossuth kezébe. Felháborodott azon, hogy Görgei az OHB-t tette felelőssé a dunántúli visszavonulásért. A nyilatkozat lényege pedig annak a pontjai voltak.

Görgei a váci proklamációval nem tagadta meg az OHB-tól az engedelmességet. Mindössze szakmai irányítást követelt a hadsereg vezetésében. A hadtest továbbra is a törvényes és kényszerített önvédelmi harcot választotta. Görgei minden állítással szemben nem kezdett alkudozásba az ellenséggel. A nyilatkozat politikai része pedig az volt, amit Kossuth és az OHB képviselt.

Alaposan félreértette a nyilatkozatot Windisch-Grätz császári generális is. Úgy gondolta, hogy Görgei tárgyalni akar, és büntetlenség és szabad külföldre távozás fejében kész letenné a fegyvert. Követet küldött Görgeihez, aki négyszemközt tárgyalt a küldöttel, majd behívta néhány törzstisztjét. Közölte velük Windisch-Grätz ajánlatát. Aztán a követ kezébe nyomta a nyilatkozat egy példányát azzal, hogy „vigye meg ezt feltétlenül annak, aki küldte, hogy ez a feldunai hadtest ultimátuma – s a parancsnokáé”.

Alig négy hónap múlva a Görgei vezette Magyar Honvédsereg az egyik csapást a másik után mérte Windisch-Grätz hadseregére.

 

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE