Kiemelt, Patacsi Pilvax

Boldog Újévet!

|

Másnapos vagy? Végül is mindegy, ha szerencsés vagy két napot még pihenhetsz. És, mit fogadtál meg? Mert ilyenkor van ez a buta szokás, hogy fogadkozunk. Vagy kinek fogsz megbocsátani az újévben? Hidd el, ez az év pont olyan lesz, mint a tavalyi és a jövő évi. Csak most a kettő között lebegsz. Reménykedsz? Mi vár még ránk? Csak a szél tudja a választ. Olyan lesz, amilyennek szeretnéd? buékOlyan legyen, amilyennek szeretnéd. Doki is megmondta, a sorsunk nincs előre megírva. Alakíthatjuk. Csak akarni kell. Csináltál év végi mérleget? Összegeztél mindent? Milyen volt a múlt év? Amilyet szerettél volna? Nem sikerült? Vagy csak közepes? Az is jobb, mint a rosszabb. Lezártál valamit a múltból? Miért, le kellett volna? Egyébként mindegy. Új év van. Csak gyorsan jönnek ezek az új évek. És a régiek gyorsan tűnnek el. Mire holnap felébredsz, leélted az életed. Egyszer majd arra ébredsz, hogy nem ébredsz. És akkor már nem fogsz tudni sem megbocsátani, sem reménykedni, sem fogadkozni, akkor most tedd meg. Nem lesz attól sem jobb és kövérebb az új esztendő, de talán a lelked megbékél. Ha mégsem, akkor legfeljebb elvesztettél néhány órát az életedből, de legalább megpróbáltad. Én ilyenkor leginkább emlékezni szeretek. Mire, mire? A jövőre nem lehet, tehát a múltra. 1979-ben szedtek le először a rendőrök a Széchenyi tér karácsonyfájáról, mindenki karácsonyfájáról. Mert azt is meg kellett próbálni, milyen föntről a tér. Jó volt látni a hullámzó tömeget a Kossuth Lajos utcában, a téren. Mindenki mindenkivel pezsgőt cserélt, csók jobbról, balról, régen látott barátok is találkoztak. Gyorsan leszedtek a fáról, pedig magam is leestem volna. 1982-ben ismét megpróbáltam, ugyanaz a rendőr szedett le, semmi nem változott. 33 évvel később, vagyis tegnap éjjel csak ültem egy darabig, majd fél kilenckor ágyba dőltem, és fél tizenkettőkor lesétáltam a nappaliba, meghallgattuk a feleségemmel a himnuszt, pezsgőt durrantottunk, koccintottunk, apró kis puszi és Boldog Újév. Hát ennyit változtam. Ezért jó emlékezni, mert az öregség már néha fáj. Kimehettem volna tegnap is a Széchenyi térre, még talán a famászást is megpróbálhattam volna, de minek? Akkor volt szép és buta, de jó dolog, ma ugyanezt adja az otthon melege. Ha valamit mégis kívánhatok az újév első napján, csak annyi lenne: soha ne öregedjetek meg. No persze nem testben, mert az magától jön, lélekben, szívben. 2013-ban nem mertem megmászni a Fortica erődöt Omis mellett. Bár ez nem a merészségről szólt, hanem inkább a lustaságról. Ma már tudom, soha nem fogom. És bánni fogom, amíg csak élek. Na, még egy kívánság az újévre: mindig merjetek. Mit? Amit gondoltok. Ha megtörténik, azt már nem vehetik el tőletek. Mindenkinek Boldog, Békés Újévet kíván a patacsipilvax szerkesztősége. Legalábbis az a két ember, aki megmaradt. És kérek tőletek valamit. Lőrincz Miklóst, szeretett barátunkat 30-án megoperálták, most is a kórházban fekszik. Mondjatok egy rövid fohászt, hogy minél előbb egészségesen kijöjjön onnan. Én csak ezt szeretném most a 2016-os évtől. És ha ez a kívánságom teljesül, már boldog évem lesz. Kis dolgok is boldoggá tehetnek bennünket.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE