A rock örök

Shine on you crazy diamond. 70 éves lenne Syd Barett

|

Ma már lassan a Pink Floyd is csak egy része a múltnak, elfelejtett zenekar, de ki emlékszik Syd Barettre? Szinte senki. Nélküle nem lenne ma Pink Floyd, mert ő alapította. Az őrült gyémánt ragyogott. Mondhat bárki bármit, nekem a Syd Barett fémjelzett első két Floyd album az igazi Pink Floyd. „The Piper at the Gates of Dawn” és az „A sydSaucerful of Secrets”. Syd Barett ebben a két lemezben vett csak részt, és elváltak útjaik. David Gilmour dallamai, bár nagyon szépek, már lágyítottak a pszichedelikus hangzáson. Igaz, a két legjobb lemez szerintem is az Atom Heart Mother és a csoda, a The Dark Side of the Moon, ami már Gilmour útja volt. Nézzük a kezdeteket.

A Pink Floyd (eredetileg “The Tea Set”, “The Abdabs”, “The Screaming Abdabs” és “The Megadeaths”, mielőtt Barrett csatlakozott és “The Pink Floyd Sound”-nak, majd “The Pink Floyd”-nak nevezte a zenekart) 1965-ben alakult. A legenda úgy tartja, hogy a zenekart Barrett két kevéssé ismert blueszenész, Pink Anderson és Floyd Council után nevezte el. Róluk Blind Boy Fuller albumának ismertetőjében olvasott: „Curley Weaver és Fred McMullen, (…) Pink Anderson vagy Floyd Council – csak néhány azon blueszenészek közül, akik a piedmonti hegyekben, vagy a dús erdőjű völgyek patakjai mentén éltek.”

1966 végére a Pink Floyd Peter Jenner és Andrew King személyében két megbízható menedzsert szerzett. Megismerkedtek Joe Boyddal, az UFO klub vezetőjével, és Boyd segítségével 1967 januárjában, a Sound Techniques-ben felvehették első kislemezüket, az “Arnold Layne”-t. Jenner és King megmutatta a dalt az EMI-nak. syd1A kiadó szerződést ajánlott a zenekarnak, mely lehetőséget adott egy nagylemez felvételére. Elfogadták. Mialatt első albumukon dolgoztak az Abbey Road Studiosban, az “Arnold Layne” a 20. lett (annak ellenére, hogy a BBC betiltotta). Következő kislemezük, a “See Emily Play” sokkal jobban fogyott, a 6. lett.

A két első kislemezt és a harmadikat (“Apples and Oranges”) Barrett írta. Tulajdonképpen a zenekar első dalainak nagy részét ő írta, ő volt a látnoka/szerzője első albumuknak, a The Piper at the Gates of Dawn-nak. A 11 dalból nyolcat egyedül, kettőt pedig a többiekkel együtt írt. Újító szellemű gitáros volt, felfedezte a disszonancia, a feedback (visszacsatolás), a torzítás és a visszhang nyújtotta lehetőségeket. Barrett jelképévé vált Zippo márkájú öngyújtója, melyet gitárja nyakán húzogatott végig, így hozva létre a slide hangzást és más meglepő effekteket.

Barrett viselkedése egyre kiszámíthatatlanabb lett, melynek legfőbb oka LSD-függősége volt. A fellépéseken sokszor ugyanazt a hangot játszotta egész végig, máskor pedig a katatónia jeleit mutatta: ott állt a színpadon, maga elé nézett, nem csinált semmit, a többiek viszont játszottak. Egy rosszul sikerült USA-beli turné után felkérték középiskolai barátját, David Gilmourt, hogy csatlakozzon második saucerfulgitárosnak, és lépjen fel velük, segítsen Barrettnek. Néhány alkalommal öten léptek fel, de Barrett csak ritkán volt hajlandó játszani, így Gilmournak kellett énekelnie. A dolog nem működött, úgyhogy 1968 januárjában, útban az egyik fellépésre úgy döntöttek, hogy nem mennek el Sydért. Azt akarták, hogy Barret továbbra is írjon dalokat, de ne lépjen fel velük – pont úgy, ahogy a Beach Boys és Brian Wilson dolgozott. Ez már végképp nem működött. Végül 1968 áprilisában bejelentették, hogy Syd Barrett többé nem tagja a Pink Floydnak. Voltak később saját próbálkozásai, de azokat felejtsük el.

1975-ben, amikor a Pink Floyd a neki szánt Shine On You Crazy Diamond című dalt vette fel, Syd bement a stúdióba. Egyesek szerint diamondő is játszott a számokban, mások szerint viszont csak ült, teázgatott és beszélgetett a fiúkkal. Viszont a Floydot nem nagyon érdekelte Barrett. Hisz elhízott és már rég nem olyan volt mint az igazi “őrült gyémánt”. Később így nyilatkozott “Sajnálom, hogy sosem lehettem igazi gitárvirtuóz. Lehet, hogy inkább festőnek kellett volna mennem, mint zenélnem.”

  1. július 07–én halt meg. Ahogy Stuart Sutcliffe az ötödik Beatles volt, nekem Syd Barett az ötödik Floyd.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE