Ez-az-amaz

A Tanácsköztársaság 133 napja

|
  1. március 21-én kiáltották ki Magyarországon a Tanácsköztársaságot. Külügyi népbiztosa, de ennek ellenére tényleges vezetője, Kun Béla az egyik legellentmondásosabb alakja a XX. századi magyar történelemnek.

Az első Magyar Népköztársaság fennállásának utolsó napján 1919. március 20-án a Berinkey Dénes vezette kormány megkapta a világháborút lezáró békeszerződés döntésének dokumentumait, a Vix-jegyzéket. Annak tartalmát Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnök nem fogadta el, s más kiutat nem látva arra kérte a kormányt, mondjon le, s egyúttal kezdjen tárgyalásokat a kommunistákkal, akikkel közösön szociáldemokrata kabinetet alakítottak volna, s közben Károlyi is megtarthatta volna államfői tisztségét.

Károlyi Mihály

Károlyi Mihály

Március 21-én a Gyűjtőfogházban meg kezdődtek a tárgyalások a bebörtönzött Kun Bélával. A szocdemek elfogadták a kommunisták programját, a két párt pedig Magyarországi Szocialista Párt néven egyesült. Károlyit telefonon értesítették, hogy a polgári demokratikus köztársaság megszűnt létezni. Tudatták vele továbbá, hogy az ő aláírásával, de előzetes hozzájárulása nélkül kiáltványt tettek közzé, amelyben bejelenti, hogy lemond, és „átadja a hatalmat a proletariátusnak”. Károlyi mindezt tiltakozás nélkül tudomásul vette, és visszavonult a politikától.

A frissen megalakult Tanácsköztársaság rekord gyorsasággal és szovjet mintára kialakította a vezető szerveit. A legfőbb hatalom a Forradalmi Kormányzótanács kezében összpontosult. Elnöke Garbai Sándor volt. Ő azonban „árnyékelnök” volt, mert a tényleges hatalmat Kun Béla külügyi népbiztos gyakorolta. Ezen kívül még volt 12 népbiztos, és a népbiztos helyettesek. Gyakorlatilag az előző polgári kormány minisztériumainak a másolása volt, amelyek élén nem miniszterek, hanem népbiztosok álltak. Rendeletet hoztak a Vörös Hadsereg felállításáról, forradalmi törvényszékek létesítéséről, a csendőrség és a rendőrség megszüntetéséről, a Vörös Őrség megszervezéséről – ennek egyik vezetője az ifjú Rákosi Mátyás lett. Átszervezték a gazdaságot, állami tulajdonba vették az üzemeket, bankokat, bányákat, iskolákat és a 100 katasztrális hold feletti földbirtokokat.

 Cserny József vezetésével Szamuely Tibor népbiztos egyetértésével egy körülbelül 200 fős különítmény alakult Lenin-fiúk néven. Páncélvonattal járták az országot, s mindenütt felléptek a tanácsköztársaságot „veszélyeztető” személyekkel szemben. A vörös terror idején a meggyilkolt ártatlanok száma máig sincs pontosan feltárva, egyes kutatók szerint az megközelíti az 500 főt.

A belső rend biztosítása érdekében létrehozták a Vörös Őrséget, amelynek élére Szamuely Tibort állították. A Vörös Őrség átvette a rendőrség állományát, és a csendőrlegénység egy részét is. Viszont a helyi karhatalmi erőket nem rendelték a megyei és városi tanácsoknak. Ők a belügyi népbiztosság alárendeltségében maradtak. Feladatuk az ellenforradalmi lázadások leverése, és megtorlása volt. A belső politikai elhárítást a Belügyi népbiztosság politikai osztályán szervezték. Vezetője Korvin Ottó lett.

fegyverbeKísérletek a haza védelmére. A Tanácskormány Károlyiéktól egy végtelenül legyengített, szándékosan tönkretett haderőt örökölt. Ez alól gyakorlatilag a székely hadosztály képezett kivételt. De ők is felszerelési, ellátási gondokkal küszködtek. Sajnos az ország tragédiája az volt, hogy akkor volt a legvédtelenebb, amikor a kisantant országai egyre mohóbbak, és követelődzőbbek lettek, a „nagy antant” támogatásával. A kisantant gyakorlatilag mindent megtett azért, hogy Magyarországot, mint „idegen testet” letöröljék a térképről. Sajnos ebben szinte szövetségesek voltak az előző polgári kormánnyal.

A Tanácskormány legalább gyorsan intézkedett. Már március 24-én elrendelték az új típusú forradalmi hadsereg felállítását. Ezt a hadsereget toborzás útján munkásokból kívánták létrehozni. A toborzás igen eredményesnek mondható, hiszen március végére a létszám elérte az 53 ezer főt. De sajnos ellátási, és fegyverzeti gondok miatt csak egy részüket tudták beosztásba helyezni.

Természetesen a hadseregben is létrehozták a politikai biztosok intézményét. Ez kettős célt szolgált. Az első ellenőrizte a régi hadseregben szolgált tiszteket, a második az alegységeknél, egységeknél, és magasabb egységeknél a politikai biztosok irányították a politikai nevelőmunkát.

Sok idő nem maradt a szervezésre. 1919. április 16-án megindult a román támadás. A Magyarország elleni intervenciót a román királyi hadsereg hat gyalogos és egy lovashadosztály támadásával kezdte. A támadás 250 km széles arcvonalon bontakozott ki. Velük szemben csak két magyar hadosztály és egy dandár tudta felvenni a harcot. Itt drámaian mutatkozott meg a 1918. novemberétől elvesztegetett idő, a hadsereg lezüllesztése, és leszerelése, ami Károlyi és hadügyminisztereinek az „érdeme.”

A román támadást követően, április 27-én a csehszlovákok is megsértve a belgrádi egyezményt négy hadosztállyal, és négy dandárral átlépték a magyar határt. Az antant ismét nem tett semmit.

plakatA válságos helyzetből a védelem gyors átalakítása, a tömeges mozgósítás hozott megoldást – munkás- és parasztszázadok alakításával a hadsereg 200 ezer fősre duzzadt. Stromfeld Aurél vezérkari főnök vezetésével május 20-án megindult az általános ellentámadás. A Kádár-korszak történelemkönyveiben dicsőséges északi hadjáratnak nevezett hadműveletben a magyar csapatok három hét alatt elfoglalták a Felvidéket a Nyitra–Zólyom–Kassa vonalig, továbbá elérték a lengyel határt Bártfánál. Fontos közjáték volt az is, hogy június 16-án közben Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. Jól jellemzi a kort és a kommunista eszme túlzott követését, hogy a visszafoglalt városokra nem a magyar zászló, hanem vörös lobogó került.

A katonai sikereket látva Clemenceau francia miniszterelnök június közepén jegyzéket intézett Kun Béláékhoz, amelyben közölte Magyarország északi és keleti határait, és követelte, hogy a magyar csapatokat északon vonják vissza e határok mögé. Cserébe a románok ki fogják üríteni a Tiszántúlt. A proletárdiktatúra vezetői – hosszas vita után – elfogadták a javaslatot. Később kiderült, ez a döntés a bukásukba került. Június 30-án az antant követelésének eleget téve megkezdődött a Felvidékről való visszavonulás, ugyanakkor a románok nem mozdultak a Tisza mellől. Sőt offenzívát indítottak Budapest elfoglalására. Az addigi hadseregparancsnok Stromfeld lemondott, az új vezető, Julier Ferenc pedig látva a túlerőt, elárulta a néphatalmat, és a támadás terveit átadta a románoknak. Julier később egyébként a Horthy-hadsereg főtisztje lett. Augusztus 2-án a román királyi hadsereg előőrsei már Budapest határában jártak. Két nappal később az antant tilalma ellenére bevonultak a fővárosba, és elkezdték lefegyverezni az ott állomásozó helyőrséget, munkászászlóaljakat, és a Vörös Őrséget. Augusztus 6-án pedig a Friedrich István nevével fémjelzett ellenforradalmi csoport lemondatta az akkor már Peidl Gyula vezette kabinetet, és átvette a civil kormányzást. A tanácsköztársaság 133 nap után így véget ért.

Kun Béla

Kun Béla

Kun Béla 1866-ban köztisztviselői zsidó családban született Szilágycsehen. Zilahon és a kolozsvári kálvinista középiskolában végezte középfokú tanulmányait, majd a kolozsvári egyetem joghallgatója lett, ám 1904-ben félbeszakítva tanulmányait, újságíró lett Kolozsvárott és Nagyváradon. 1906-ban magyarosította a nevét Kunra. Cikkei miatt többször állt bíróság előtt. 1907-ben fél éves fogházbüntetésre ítélték, amit a szegedi Csillag börtönben töltött le. Az I. világháború idején besorozták, 1916-ban orosz fogságba esett. Az oroszok egy uráli hadifogolytáborba küldték. Itt lett végleg kommunista. 1918. november 17-én tért haza Budapestre, november 24-én megalakította a Kommunisták Magyarországi Pártját, amely központi bizottságának elnöke lett. Három hónappal később egy utcai lövöldözés miatt letartóztatták, így került a Gyűjtőfogházba, ahol aztán később tárgyalt a szociáldemokratákkal. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. 1920 nyarán kiutasították Ausztriából. Szovjet-Oroszországban telepedett le – soha többé nem tért haza. Halálának időpontja kérdéses, 1938-ban vagy ’39-ben a sztálini tisztogatások során kivégezték.

Lőrincz Miklós

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE