A rock örök

A rock örök. Eltűnt legendák 4. A magyar progresszív

|

Maradjunk még egy kicsit a slágerzenénél. Neoton és Syconor. Ők is az eltűntek között vannak. Persze itt most a régi Neotonról beszélek és nem az Erdős Péter által megcsinált „famíliáról”. Az nekem már nem volt zene. Japánban viszont igen. De az ős Neoton, a „Kell, hogy várj” zenével a  mai napig emlékezetes. Sőt, még a ”Bolond város„ is nagyon jó 1968-as táncdalfesztivál. Kik vannak ekkor a zenekarban? A későbbi Omega dobos Debreceni Ferenc, Balázs Fecó a Taurusból, majd később a Korál, Som Lajos, ismeri mindenki, és persze Pásztor László. Aztán jött három Éva, és a Neotonnak annyi lett. Csepregi, Fábián és Pál. Az Éva nők nem hoztak jó zenét, de hozták a „família” sikerét. Ez már engem nem érdekelt.

http://www.youtube.com/watch?v=XzlETXoDcw4

Syconor. Fenyő Miklós első zenekara. És ebben is zseniális zenészek, nagyon fiatalon. Deutsch András, Hámor Rezső, Csiba Attila. 1965-ben már sikeresek. „Töltsd velem az éjszakát”, „Kicsi felhő”, „Maradj még kicsit velem”, „Az én zongorám” egyszerű slágerek. De a „Volt egy álommal” már átlépnek egy határon, aztán jön a „Rossz ember és a nap”, ami már előremutat a későbbi Syriusra. A Syconor megelőzte korát, mint ahogy a Kex, a Syrius és az első magyar szuper group, a Taurus is. A Syconor később még Universál néven futott, aztán Fenyő megcsinálta a Hungáriát. Ma már legenda.

A progresszív zenében is paritásban voltunk a nyugattal. Az Emerson, a Pink Floyd, a King Crimson és a többiek is csak a 60-as évek végén 70-es évek elején alakultak meg. Magyarországon a Kex 1968-ban, a Syrius (bár akkor még slágerzenével) már 1962-ben, a Taurus 1972-ben. Persze a progresszív nem is igazán jó kifejezés. A Kex underground lenne a mai szóhasználattal, a Syrius jazzrockot  játszott, talán a Taurusra illene rá a progresszív jelző.

http://www.youtube.com/watch?v=SKQ1iVW6otg&feature=related

Baksa- Sós János. A Kex őrültje, a magyar underground őrültje, a magyar rock zsenije.  Ha valaki improvizatív volt a magyar zenében, hát ő igen. A világ még nem tudta, hogy van „performance” de a Kex már csinálta. Baksa-Sós öntörvényű volt, Doleviczényi Miklós egyensúlyozott, összességében a Kex egy nagyon jó zenekar volt, csak rövid életű. A”Család”, „száll egy hajó a szélben”, „Csillagok” (ennek a szövegét már Hobó írta) és egy film, a „Szép lányok ne sírjatok”. Baksa-Sós János számára a Kex csak egy kísérlet volt, ez a világ számára korán megszűnt. Ő tovább lépett. Dadaista verseket írt, már külföldön, (1971-ben, miután a magyar rendőrök a magyar utcán agyba-főbe verték, disszidált) siker sehol, de lelki békéjét megtalálta. Nekünk pedig itt hagyta a legendát. Szebb ez így, mintha sikerek után buknak el. Cseh Tamás is egy Kex koncerten lépett először színpadra. A szünetben. Egy másik zseni az egyik zseni szünetében. Micsoda világ volt az?! Hol vannak most ilyen zenészek? Mikor lesznek? Talán soha. Baksa Sós távozás után még játszott a Kexben Babos Gyula, Závodi János és Somló Tamás is. Ők sem voltak kispályások.

Syrius: elfogult vagyok. A Blood Sweet and Tears, a Chicago a nyomukban sem léphetne. De ők Magyarországon akartak jó zenét csinálni. Nem sikerült. Illetve nagyon is sikerült, de Magyarország még nem volt vevő akkor ilyen zenére. 30 évvel később kellett volna színpadra állniuk. Pedig az elején még Pápai Faragó László mulatott a beates magyar úrral. Aztán 1968-tól 70-ig  felállt a legendás Syrius. Orszáczky „Jackie” Miklós, (a Rákfogóból) Baronits Zsolt, Pataki László, (a Liversingből) Ráduly Mihály, (a Pege Quartettből) és Veszelinov András.(a Metróból) Hárman már halottak: Orszáczky, Baronits és Veszelinov. A progresszív dzsessz-rock irányzat világszínvonalon legnagyobb zenészei. Miután hazánkban nem adták ki lemezüket, 1971-ben Ausztráliában készítik el első és egyetlen lemezüket: „The Devil’s masquarade”, egy évvel később nálunk is kiadják: Az ördög álarcosbálja. 1976-ban teljesen ú felállásban még egy lemez, a „Széttört álmok”. Ezzel vége is. Az álmok széttörtek. A lemez viszonylag  gyengére sikeredett.. De így is maradt még egy legenda.

http://www.youtube.com/watch?v=bWuaG7yq02g

Taurus: 1972-ben alakul, az első között (LGT már egy évvel korbábban összejött) olyan zenészekből, akik már akkor is nagyok voltak. Radics Béla (Atlantis, Sakk Makk, később a Tűzkerék) Som Lajos Balázs Ferenc (Ex-Neoton), Brunner Győző (Metro)

1972-ben az angol Free zenekar előtt játszanak. 1972. év végén Som helyett érkezik Zorán. 1973-ban vége a Taurusnak. De maradt két-három soha nem felejthető, legendás zene: „A kőfalak leomlanak”, „A lány, akire szerelemmel nézhetek”, „Zöld csillag.”

http://www.youtube.com/watch?v=8pRt2N3rf0Y

Ezek voltak a 60-as évek.

Nem voltunk rosszabbak az angolszászoknál. Legyünk rájuk büszkék.

 

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE