Történelem

Martell Károly és a poitiers-i csata

|

711-ben a mórok átkeltek Észak-Afrikából Ibériába, és ezzel megkezdődött majd nyolc évszázados megszállásuk. 715 után az Ibériai félsziget nagy része arab fennhatóság alá került, majd miután megdöntötték a damaszkuszi Omajjád kalifa uralmát, I. Abd al-Rahmán Cordobába menekült és megalapította a Cordobai emirátust, amelyet a 10. században kalifátussá nyilvánítottak.

Húsz évvel az után, hogy megvetették a lábukat Európában, úgy gondolták, tovább terjeszkednek Franciaország felé. Abd ar-Rahman, a mór helytartó a dél-franciaországi Aquitániába vezette lovasságát, ahol könnyű szerrel legyőzte Aquitánia hercegét, Edues-t. A győzelem után a mórok megindultak Tours felé, hogy kifosszák a kincseiről híres várost.

Eudes Párizsba menekült, hogy segítséget kérjen egykori ellenségétől, Károlytól, aki erre az időre már a frankok urának számított. Károly a frank területek majordomusa volt. Károly tartózkodóan fogadta, és azzal a feltétellel volt hajlandó segítséget nyújtani, ha Eudes a hűbéresévé szegődik. Ezt az elűzött herceg boldogan megígérte.

Ők ketten 30 ezer fős hadsereget gyűjtöttek, és megindultak Tours felé. A két hadsereg valahol Tours és Poitiers között találkozott. Abd ar-Rahman 80 ezer fős hadsereggel rendelkezett. A két hadsereg hét napig csak figyelte egymást. A mórok lovon érkeztek, és nagyszerűen bántak a lándzsával és a handzsárral. Nem volt viszont páncéljuk.

Martell Károly serege nehézgyalogságból, és nehézlovasságból állt. Az emír hadserege könnyű, és félnehéz lovasság alkotta. Az első hat nap azzal telt el, hogy a két fél alaposan szemügyre vette egymást, kisebb csatározások kialakultak, de alapvetően mindkét fél kivárásra játszott.

Az emír, miután portyázó csapatai visszaérkeztek, felkészült a támadásra. A frankok jobb pozíciót választottak. A hideg idő is a frankoknak kedvezett. Meleg öltözéket viseltek és szokva voltak a hideg időjáráshoz. Az arabok nem szerették a nagy hideget, de nem is voltak felkészülve rá. Arra vártak, hogy a frankok nyíltan megmutassák magukat, azok azonban védelmi alakzatba tömörültek, és arra vártak, hogy a mórok támadjanak.

A hetedik napon elfogyott mórok türelme, és megkezdődött a harc.  Abd ar- Rahman amúgy sem akarta a végtelenségig húzni az összeütközés kezdetét. Az emír parancsa értelmében a karddal és lándzsával felfegyverzett arab lovasság ismételten megrohamozta a frankállásokat.

Arab krónikák szerint a lovasoknak többször is sikerült betörniük a frank négyszögekbe. De nem tudták elérni, hogy a védelmi alakzatok felbomoljanak. Néhány mór harcosnak sikerült bejutnia a szoros frank négyszögbe, és próbáltak Martell Károlyhoz férkőzni, hogy megöljék őt. Károlyt a személyes őrei védték. A testőrök szorosan összezártak, és megölték a támadókat.

A csata közben az emír észrevette, hogy egyik alakulata- valószínűleg a zsákmányért- visszavonul, és hamarosan több egység is követi. Miközben a mór vezér újra támadásra próbálta ösztönözni seregét, hirtelen frank katonák gyűrűjébe került, akik megölték. Úgy tűnik, kezdetben a frankok nem is tudták, hogy kit öltek meg. Az emír halála eldöntötte a csata kimenetelét, elestével megbomlott a fegyelem, a sereg megingott. Az emír halálát követően alvezérei a visszavonulás mellett döntöttek. Az éjszaka leple alatt csendben elvonultak.

Hajnalban a frankok ismét csatarendbe álltak. Ám nem láttak ellenséget, és az arab tábor is kihaltnak látszott. Nem tudván, hogy az emír meghalt, s hogy mi minden történt az éjszaka folyamán, természetesen úgy hitték, hogy az arabok csapdát állítottak. Felderítőket küldtek ki, ám azok hamarosan jelentették, az arab tábor valóban üres. A frankoknak nem volt módjuk arra, hogy üldözzék az ellenséget. Erre a nehéz fegyverzetű lovasság és a gyalogság nem is voltak alkalmasak.

Károlyt e csata után Martell Károlynak (kalapács) Károlynak nevezték, az általa kovácsolt szilárd védelem „vaskeménysége” miatt, amellyel visszaverte a mórok támadását. Két év múlva meghalt Eudes. Károly ekkor belovagolt Bordeuxba, és átvette volt hűbéresétől a város irányítását. 739-re Burgundiát is elfoglalta, jelentősen megnövelte ezzel a területeit. 741-be meghalt Károly, 53 éves korában. A királyság, amit maga után hagyott, ötven év múlva Nagy Károly szervezi birodalommá. Martell Károlyról viszonylag keveset tudunk. Legismertebb, legnagyobb győzelmét a 732-ben, a Tours és Poitiers mellett vívott ütközetben aratta, az immár a frankok, lakta Európa kapujába érkezett muzulmánok (mórok) felett.

A csata jelentőségét az adja, hogy ez volt az európaiak első győzelme a muzulmánok ellen, és ez a csata volt a nyitófejezete az 1492-ig tartott reconquista háborúknak is. Melynek során az Ibériai félszigetet hódították vissza a megszálló móroktól. Martell Károly győzelmének másik, nagyobb jelentősége az volt, hogy a kontinens nyugati részén sikerült megállítani muzulmán terjeszkedést. Időközben a Bagdadi Kalifátust szétesett kisebb államokra, a helyén keletkezett hatalmi űrt a szeldzsuk törökök vezette kisázsiai népcsoport vette át, megalapítva az Oszmán Birodalmat. Akik fő ellenségük, a Német-Római Birodalom ellen vonultak. A hadsereg felvonulási területének útjába estek a balkáni államok, melyeket természetesen a törökök az iszlám terjesztésének mohamedi parancsát követve beolvasztották államaikba – némelyeket áttérítettek, mások adófizetőkké váltak. A német területek felé vezető útba esett egy másik államalakulat is, a középkori Magyar Királyság is. Aminek 150 éves török uralom lett a vége.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE