Ez-az-amaz, Kiemelt, Patacsi Pilvax

Patacs története

|

Sokáig gondolkodtam azon, vajon egy részben közöljem-e ezt a nagyon tartalmas és nyugodtan mondhatom, a teljesség igényével készült írást, vagy bontsam meg rövidebb részekre. Úgy döntöttem végül, hogy nem szabad szétszabdalni. Akit érdekel, el fogja olvasni egy neki futásra is, akit  meg nem érdekel, az akkor sem olvassa el, ha tucatra szedem. Patacs rövid történetét Vörös István Tanár Úr foglalta össze.

Patacs Pécs nyugati peremterületén helyezkedik el, Pellérd felé csatlakozik hozzá Újpatacs, a Szent Miklós domb és a Zsebedomb, az utóbbiak külterületként. A falu több száz éves múltra tekint vissza. 1930-ig volt s78_baranya_030_mecsekalja_020.ecwönálló település, ekkor Magyarüröggel, Mecsekszentkúttal és Rácvárossal együtt Mecsekalja néven nagyközséggé alakult, amelyet 1954-ben Pécshez csatoltak. A mai falu korai magvát a Fő utca, a Kovács Béla (régi nevén Patak, még korábban „túlsó sor”) utca, a Benczúr Gyula utca és a Dzsámi utca alkotja. A Fő utca elején, a Süle-árkot keresztező híd után, valamint a Süle-völgyi út és a Fő utca elágazásánál, vagyis a falu külterületeitől a templom felé vezető útvonalon kereszteket állítottak a vallásos patacsi gazdák. A Dzsámi utca és a Fő utca körülöleli a Bika-dombot, ahol régen a marhák itatására szolgáló gémeskút állt. A Kovács Béla utca fölé magasodik a Magos-domb, amelynek nyugati oldalán mandulás volt, a többi részét pedig szőlőskertek foglalták el, ma a dombon akácos zöldell. A domb alján elterülő gyenge talajú, „kis kenyeret” adó földeket (a mai Gém, Muskátli és Nefelejcs utcák területén) Kis kenyér mezőnek hívták. Itt jött létre a Cupitelep, amely egy Czupi nevű jegyzőről kapta nevét. A régi Patacs az említett két domb és a Jakab-hely lábazatának lankáira települt, szőlőkkel és legelőkkel hasznosított külterülete a pellérdi elágazásig és a vasúton túlra nyúlott.

A jelenleg Újpatacs és Zsebedomb között húzódó terület a 14. század elején templomos hely volt: Enyesd (Enyezd) falu /1252; Enusth/ az egykori Uzdóc falu közelében fekhetett, a mai Patacstól északnyugatra. „1334-ben a Sz. Miklós egyház papja lemondott a patacsi Boldogságos Szűz egyházra fennálló jogáról a pálos remeték javára egy enyesdi szőlő és a Nádszeg kaszáló ellenében.” Vagyis az elpusztult Enyesd falu Szentmiklós szomszédságában lévő település volt. Szentmiklós középkori falu a török hódoltság végére elnéptelenedett. Egykori lakossága a közeli falvakba, főleg Patacsra és Cserkútra húzódhatott. A patacsiak szerint az elpusztult falu határának fele a pécsi káptalan, másik fele a patacsiak birtokába került. Az egykori falu határára ma két helynév emlékeztet: Szentmiklósi szőlők és a Szentmiklósi-hegy. A nagy kiterjedésű, déli fekvésű szőlőhegy kiváló borokat terem. Az elmúlt évtizedekben a szőlészeti kísérletek fontos telephelye, ma a Pécsi Tudományegyetem Szülészeti és Borászati Kutatóintézete kezelésében.

Szentmiklóstól nyugatra húzódik az először írásos forrásban 1830-ban szereplő Zsebedomb. A domb korábban Cserkút község külterületéhez tartozott. A 18. században 2/3 része Patacshoz, 1/3 része Cserkúthoz került. Területén egy elpusztult településre bukkantak a régészek, lakott helyre utal a mellette lévő Kápolna-domb elnevezése is. Régen itt tölgyerdő volt, amit 1845-ben, az országút (ma a 6-os út) építésekor taroltak le. Sokáig legelőként hasznosították – kopársága miatt katonai gyakorlótér is volt itt évtizedeken át. Egy 19. századi feljegyzés szerint „Cserkút és Patacs nem tud e puszta nélkül létezni. Itt korcsma is van Molnár Mihály kezén.”

s78_baranya_030_mecsekalja_025.ecwÚjabban szőlővel telepítették be a dombot, s  az elmúlt 40 évben – a főleg uránbányászok által vásárolt telkeken – hétvégi házak, mára pedig már egyre gazdagabb lakóházak épültek a délfelé, Pellérd irányába nyitott, szép fekvésű domboldalon. Zsebedombhoz tartozik még a Csárdakörnyék és a Kodó elnevezésű rész. Népmonda is fűződik e területhez; a törökkorba visszavezető történet természetesen az itt elásott kincsről szól. Pesti János közli azt az adatot, hogy az 1800-as évek végén itt akasztották fel Kukucsi Gábor betyárt…

A Zsebedombról és környékéről Tillai Aurél karnagy és Tillai Ernő építész, fotóművész visszaemlékezését érdemes idézni, akik gyerek és fiatal korukat töltötték itt az 1930-as évektől: „A Zsebedomb környéke gyerekkorunkban teljesen kopár volt, katonai gyakorlótérnek használták. Mi, gyerekek gyakran jártunk játszani a közeli Kis-kúthoz, amelynek vizéhez jöttek a katonák is. Fehér karéj kenyerünket sokszor cseréltük el velük „komiszkenyérre”, mert nekünk az volt különleges ízű. E forrás vize mentén hatalmas, villámsújtotta fűzfák álltak, amelyek vékony ágú, szabályos koronákkal bírtak, mert a kosárfonók rendszeresen visszanyírták őket a vesszőik miatt. Kiégett belsejük pedig ideális búvóhely volt, odvaikat fészeknek töltöttük meg puha anyagokkal, avarral. … Horvát Adolf Olivér, a csupán néhány éve meghalt neves botanikus az 1930-as években járta a Mecseket, vizsgálta a flórát és gyűjtötte a legkülönbözőbb fajokat, s ő jött rá egy különleges növény jelenlétét felfedezve, hogy a Jakab-hegy mélyén uránt tartalmaz a talaj, mert e növény csak ilyen helyeken lelhető fel. Az ezt követő kutatófúrások igazolták őt…”

Az akkori Patacs-Cserkút nevű, átlagos, 2-3 sínpárral rendelkező vasútállomást (amely a két világháború közötti összeírásokban Patacs külterületeként szerepel) az 1940-es évek elején munkaszolgálatosokkal építtették ki mostani méretére, teherpályaudvarnak, megelőzendő az esetleges légibombázások teheráru pusztításait a pécsi főpályaudvaron. Telkünkre Pécsről tulajdonképpen vonattal volt a legegyszerűbb kijutni Kolozsvár utcai otthonunktól, ill. busszal a Szigeti vámig, s onnan gyalog. A korabeli viszonyokra jellemző, hogy kertünkből láttuk a Bicsérden megálló gőzmozdony füstjét, így amikorra a szerelvény ideért a cserkúti állomásra, éppen felszállhattunk a vonatra.” … „A vasúti sínektől 60 méterre, tőlünk nem messze is állt egy csárda, melynek északi oldalán, telkünkkel szemben működött egy gőzmalom, annak kádjában tavasztól őszig, jó időben, meleg vízben fürödhettünk.

Utcánk és a 6-os út sarkán egy tölgyfa fűrésztelep volt, ahol eső után a felázott fűrészpornak egyedülálló illata volt. Pálinkás bácsi, a tulajdonos egy cséplőgépet is üzemeltetett, mivel a környéken – a 6-os út és a vasút között – végig gabonaföldek voltak. Miután kisüzemét 1948-ban államosították, Pécsre költözött családjával, később fiával, Pálinkás Györggyel, a Dunántúli Napló újságírójával, költővel közös lépcsőházban laktunk a Jókai utcában. … A 26-os autóbusz eleinte a Szigeti vámig, majd a pellérdi elágazásig közlekedett. Cserkútról az asszonyok kosárban, a fejükön hozták a különböző termékeket; túrót, tejet, tojást, lábasjószágot stb. El lehet képzelni milyen volt az utazás a buszon a sokszoknyás asszonyok között, akikkel a Szigeti vámnál a felszálló hivatalnok árujuk mennyisége után vámot fizettetett, addig nem szállhattak le … Volt olyan falusi asszony, aki mezítláb vitte portékáját a Szigeti vámig, s ott húzta fel cipőjét. … Pécsi egyetemi tanulmányaim idején Dombay János – az ő nevét viseli a Pécsvárad melletti Dombay-tó – régész mutatta meg a Süvegdomb tövében (Újpatacstól nyugatra, a Suzuki és Iveco üzletházaktól északra a lapos területből kiemelkedő halomszerű domb és környékének Árpád-kori neve Ség-domb volt, majd népi nevén mindmáig Seg/g/-domb) talált római kori agyagból készített vízvezeték csövek töredékeit. Nyilvánvaló volt, hogy az itt letelepedő és gazdálkodó veteránok építették az itt folyó patak vizére a vezetéket.”

patacs1 A Zsebedomb és a Szentmiklós nevű városrészek között húzódó terület megnevezése a 6-os főúttól északra, a pellérdi elágazásnál: Kodó. Az eredetileg szőlőtermő terület a 20. század második felében népesült be lakókkal. Feltehetően magyar eredetű név, Baranyában nincs ilyen köznév, a Tiszaháton fennmaradt kifejezés ’kivájt fatörzs kút bélelésére’ jelentést takar. Amennyiben azonban családnévi eredetű, akkor a Gadó, Godó régi családnévből alakulhatott át.  A Kodótól kicsit nyugatabbra, a 6-os főközlekedési út és a vasútvonal között húzódó sáv földrajzi helymegnevezése: Fogadó, 1812-ből említi írásos forrás; nyilvánvalóan az ún. Cserkúti csárda elődje lehetett. A korábban Cserkút külterületéhez tartozó földeket szántóként művelték, majd fokozatosan népesedett be, ill. vált a Pécsre nyugat felől bevezető főút déli oldala ipari és kereskedelmi vállalkozások telephelyévé.

Tóth Lajos, aki találkozásunk idején büszkén vallotta magát az akkor élő legidősebb patacsi születésű férfinak, így emlékezett a régi Patacsra: „Dédnagyapám, aki 1860-ban született, mesélt néhány régi dolgot, amit még ő is nagyszüleitől hallott. Patacs még a török időkben is lakott település volt, amit bizonyít az észak-nyugati Dzsámi falurész is. (A falunak nem volt török vagy balkáni eredetű lakossága, a Dzsámi utca elnevezésének eredete ismeretlen.) Mivel a mai régi 6-os út már az ősidőkben is forgalmas, úgynevezett hadiút volt Szigetvár felé, így a falu sem ért le a mai falu végére. Hanem csak az ún. fölső fertályon feküdt. Ami a mai Fő utcát keresztező úgynevezett Baksai vízfolyás és a Kovács Béla utcát keresztező ún. Zsidóvölgyi vagy Bika kúti hídtól északra feküdt. Távol az útvonaltól. Később ereszkedett csak a falu dél felé … ami ma patacsi kocsma és vegyesbolt, birtokossági tulajdon volt, és azt községi erővel építették … 1942 előtt a kocsmától lefele a mai út közepén folyt az árok. Jobb oldalon a keleti sor, bal oldalon a nyugati sor közlekedett eső mosta és víz hordta utakon. Akkor telepítettek Patacsra egy zsidó osztagot, amelyiknek feladata volt, hogy átépítse az akkori útvonalat. (A pécsi polgármesteri hivatal által kidolgozott terv szerint a Mecseken átvezető út tehermentesítette volna a város kiürítés esetén a katonai célokra használni tervezett meglévő közutat.) … Patacs (1930-ig) körjegyzőség volt. Ide tartozott Cserkút, Szőllős és még Bakonya is. … Akkoriban még kizárólag magyar és római katolikusok (sic!) lakták Patacsot. És minden családnak volt mellékneve, mert a falu Tóth – Vörös – Papp és Pápa nevekből állt ki.” Patacs határát Lajos bácsi így írta le: ”A rácvárosi temető északi részéről indul a Horgas dűlő, amely folytatódik az Ürögi határúttal. Nyugati irányban pedig a Bajmi dűlő Patacs északkeleti része fölött a Zsidó-völgyi árokig, föl az erdőig. Patacs fölött az erdőig pedig a Parlag dűlő található, amely nyugatra a lőtéri útig tart. Ettől nyugatra pedig a Süle-völgyi dűlő az árokig. Az ároktól nyugatra pedig a legterjedelmesebb dűlő, a Szent Miklós dűlő nyúlik, melyben terül el a kb. 50 holdas volt papi, jelenleg állami kísérleti szőlőtelep, amely tart Cserkút határáig. Tőle délre a 6-os útig terjed nyugaton a Nagy megye és a Hordó dűlő. Innen kelet felé a Szörzőkút, majd a Süveg (Segg) domb, majd a Pöcsénkúti dűlő. Itt található egy kb. 5 holdas kaszáló. Közepén egy bő vizű forrással és régen még egy kis tóval…”

templomPatacs3_6700Patacs több mint 900 éves múltra tekinthet vissza. 1096-ban a népesnek mondott falu a pécsváradi apátság tulajdona volt. A Patacs elnevezés szinte bizonyosan személynév eredetű, a névnek a falut keresztülszelő patakból való eredeztetése népi hagyományon nyugszik: „A monda szerént Pécs városánál elébb népesedett, és kisszerű temploma is a pécsi püspöki templomnál régibbnek mondatik. A község utczáját egy folytonosan folydogáló, a hegyekből eredő patak hasitja keresztül, melytől hihetőleg elferdités által Patacs nevét nyerte.”

1334-ben a Szt. Jakab-egyház szerzetesei a Jakab-hegyen levő monostorukban rablók garázdálkodásai miatt nem lakhattak tovább, így innen Patacsra költöztek: „1334-ben Kelemen püspöki nemes jobbágy az általa Patacson a Boldoságos Szűz tiszteletére épített egyházat átadta az ürögi (pálos) remetéknek, akik az ürögi (patacsi) Szent-Jakab kolostorban a rablók garázdálkodásai miatt nem lakhattak tovább…” 1225-ben Bertalan pécsi püspök a Jakab-hegyen gyűjtötte össze a Mecsekben élő remetéket, és épített számukra kolostort. Ez a rendház lett az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok első háza, legalábbis így emlékezik meg az eseményről a rend 16. század elején élt generálisa és történetírója, Gyöngyösi Gergely. A régészeti kutatások azt bizonyították, hogy a Jakab-hegyi remeték a már korábban itt állt falusi templomot kapták meg, a legkorábbi rendház nyomai azonban nem kerültek elő. 1234-ben és 1252-ben már oklevelek is említik az ekkor már Ürög határához tartozó Szent Jakab-kolostor remetéit. 1315-ben és 1326-ban is oklevelek említik a kolostort. 1369-től újra megjelenik az oklevelekben az Ürög feletti Szent Jakab-kolostor neve, bár patacsi, akkor Szűz Máriának szentelt rendházuk is fennmaradt.

Az Árpád-kori templom kései utóda a Benczúr utcában látható.  A falu első templomáról 1297-ből van feljegyzés. A török időket a faluban lévő kolostor vészelte át. A temető közepén ma álló kis templomépületet a korábbi templom köveiből építették 1864-ben, majd 1902-ben átépítették, megtartva az ősi épület alapjait. A templomot Szent Mártonnak szentelték, oltárképe a szent megdicsőülését ábrázolja. Patacs temploma része a Via Sancti Martini utak Via Sopianae nevű zarándokútjának.

A II. József által elrendelt első állami népszámlás (1784-1787) a következő adatokat tartalmazza Patacsról: jogállása község, birtokosa a pécsi káptalan, házak száma 73, családok száma 81, tényleges népessége 451 személy, akik között 85 házas 141 nőtlen férfi, és velük azonos számú nő (226 fő) él. A férfiak közül 54 paraszt, 60 polgár és paraszt örököse (nyilván döntően az utóbbi kategóriába tartozó), 18 zsellér, 10 egyéb foglalkozású illetve jogállású. A férfi lakossághoz tartozott 85 1-17 éves gyermek is. Fényes Elek az 1830-as években így írt a településről: „Patacs magyar falu, 579 katholikus lakossal. Szőlőhegye 1-ső osztálybeli. Földjei sikéres búzát teremnek. Földesura a pécsi káptalan. Ezen helység arról nevezetes, hogy a’ sz. Pál remete szerzeteseinek itt állíttatott legelőször klastrom Magyar országban 1275-ben.” (Fényes az évszámban téved.)

Patacs2_2029A rendszeres állami népszámlálások pontos képet adnak a falu népességének száma, etnikai és vallási összetétele, foglakozása alakulásáról. 1869 ás 1910 között Patacs lakossága 687-ről 816 főre emelkedett. Ezután a lélekszám lassú apadását figyelhetjük meg. A nagy háború ezt a kis falvat is érintette, a rácvárosi templom előtt látható hősi emlékművön 18 elesett patacsi katona nevét olvashatjuk.

1920-ban a statisztikai adatok tükrében így nézett ki a falu: jelenlegi polgári népesség 802 fő, férfi 386, nő 416 személy, akik közül házas 464 fő, nőtlen/hajadon 250 fő, özvegy 85 fő, és törvényesen elvált 3 fő. A gyermekáldás gazdag volt, 14 év alatti gyermek 163 élt a faluban. A lakosság anyanyelvi és vallási összetétele alig változott az évszázadok során: a 797 magyar, 4 német (1 egyéb) anyanyelvű lakos között 796 római katolikus, 1 görögkeleti, 3 református és 2 evangélikus vallású személy volt. Írni-olvasni 595-en tudtak. A lakóházak közül 11 épült kőből vagy téglából, döntő többségük kő vagy tégla alapon vályogból állt. A lakosság kereső tagjai (395 fő) között 336 őstermelő volt, csupán 28-an foglalkoztak iparral, 18-an fuvarozással. A mezőgazdasági foglakozásúak között 121-en voltak önállóak, munkás és cseléd 96 volt. 1930-ban – önállósága megszűnésekor – már csak 751 volt a jelenlévő lakosok száma.

Patacs lakói a múlt század elejéig elsősorban szőlőműveléssel foglalkoztak. A szőlőkultúra korai jelenlétéről tanúskodik az a forrás, amely szerint magyar nevű pécsi polgárok Patacson 1332-ben szőlőt birtokoltak. A leírások arra utalnak, hogy a falu határában a török időkben is jelentős szőlőművelés folyt. A határ legjelentősebb birtokosa, a pécsi székeskáptalan 1820-ban falvainak nagy részét felmérette, s a jobbágyok kezén talált többletföldekből és a majorsági földekből új telkeket formált. A telekosztás Patacs lakóit alig érintette, 1767 és 1848 között 26-28 telekkel rendelkeztek, a falu határának nagy része földesúri kezelésben maradt. 1902-ben 651 kat. hold terület volt a káptalan tulajdonában. 1935-ben a több falu egyesítéséből kialakított Mecsekalján 1472 kat. holdat birtokolt a káptalan, amelynek túlnyomó része erdő volt, és 39 hold szőlőt műveltetett.

A statisztikai adatoknál élettelibb Tóth Lajos beszámolója: „Gazdaságilag Patacs nem volt módos falu. A 152 családból csak a Bükösdi, a Bencze és a Józsa családoknak volt 35-36 hold birtoka. Talán 15-16 család élt meg a vagyonból, akik 15-20 holddal, és 5 család csak szőlővel bírt, persze 4-5 holddal, gyümölcsössel. De a régi bennszülötteknek, ha bármi foglakozása is volt, szőlője, ha pár száz □öl is, de volt. Megélhetésünk biztosítva volt. A férfiak tavasszal metszeni jártak a papi 45 holdas szőlőbe, meg a nagygazdákhoz. Az asszonyok meg a serdülő lányok kapálni, kötözni, szüretre. Vállaltak aratást, kukoricát még a távoli falvakban is, és tudtak hízót, baromfit tartani. Télen meg a favágás a papi erdőben. Meg sok helyen szőlőtelepítést is. Volt néhány vasutas meg kőműves, akiknek állandó munkája volt. … Patacs nyugati házsora, azaz páratlan számú oldalán az 1-es 3-as 5-ös 7-es házak helyén volt a papi szőlők anyatelepe, ami 4 méter magas oszlopokra dróton fölfuttatott vadalany volt (sic!), és az 1. számú ház előtt volt egy kovácsműhely Csobán Dömötör mester keze alatt. De a vad telep ’45-ben eltűnt, mert házhelyeket alakítottak ki, és a telepre 7 ház épült.”

Patacson 1936-ig egyosztályos, majd 1936-tól egy 2 tantermes, tanítói lakással is rendelkező elemi iskola működött. A régi patacsiak jó szívvel emlékeznek a Lippai tanító házaspárra. Az iskolaépület az Örs utcában áll évtizedek óta, ma a tanítói lakás szépen felújított magánház.

patacs1A II. világháborúban a fronton 23 patacsi férfi halt meg. (Mecsekalján 1930-ban 3, 1941-ben 12 zsidó lakost tartottak számon.) A háború utáni politikai változások, a rossz emlékű kommunista társadalomformáló kísérlet átalakította Patacs életét is. A papi birtokokat elkobozták és szétosztották a patacsi népnyelv által „sztálin parasztoknak” nevezett „pártállás és egyéb beállású” emberek között. A vasút déli oldalán alacsonyan fekvő terület hozzáértő, szorgalmas munka hiányában hamar tönkrement. „Aztán jött az uránbánya, ahova özönlött a nép.” – írja Tóth Lajos. „Főleg a fiatalság és jöttek az ország minden részéről és nősültek be. Megszületett Újpatacs, mai már egy új városrésznek néz ki. …1960-ban megalakult a TSZ., Mecsekgyöngye néven, amely 11 évig működött, és utána egyesült a pécsi Reménypusztával … A TSZ megalakulása után a nyugati házak kertjeit sorban eladták a gazdák, mert nem volt szükség szérűskertekre. Létesült egy utcasor, a mai Cseralja utca… (Lajos bácsi úgy tudja, hogy Gyűrűfű községből számosan ide költöztek.) Úgyhogy a patacsi földekből mára csak a vasútalja maradt.” Tóth Lajos bácsi a régi időkre emlékezve keserű szavakat is mond a mai Patacsról: „A parasztokból … éjjeliőr meg portás, a fiatalokból meg bányász meg üzemi munkás lett, meg nyugdíjas. … És Patacsnak befellegzett. Sokan elköltöztek Uránvárosba meg szanaszét, jó néhányan meg, a bennszülöttek, fiatalon elhaltak.”

Patacs leghíresebb szülötte Kovács Béla. 1908. április 20-án született, 4 elemi és 4 polgári iskolát végzett, mezőgazdasági szaktanfolyamokra járt és kitanulta a pincér szakmát is. 1926-ban megnősült és a felesége által örökölt 8 holdon, majd a maga általa gyarapított földeken gazdálkodott. (1945 után már 30 holdas birtoka volt.) 1927-ben Patacson tagja lett a képviselőtestületnek, 1932-től helyettes bíró Mecsekalján. 1933-ban belépett a Kisgazdapártba, hamarosan a párt egyik Baranya megyei vezetője (főtitkár), 1939-től országos főtitkárhelyettes, képviselőjelölt lett. 1941-től a Magyar Parasztszövetség főtitkára. 1944–1947 között belügyminisztériumi államtitkár és rövid ideig földművelésügyi miniszter volt. 1946. február 23-án lemondott a miniszteri posztról, hogy főtitkárként minden erejét a Kisgazdapártnak szentelhesse; 1946. március 13-ától a Kis Újság főszerkesztője. 1947. február 25-én a szovjet hatóságok letartóztatták, utóbb bírósági tárgyalás nélkül húsz év kényszermunkára ítélték. Ezt a napot 2000. június 13-án a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította az országgyűlés.  1955 őszén tért haza. 1956 tavaszán Jászberényben tartották fogva, májusban szabadult. A fogságban megtanult oroszul és németül. Az 1956. októberi forradalom alatt az újjáalakuló Kisgazdapárt Intéző Bizottságának tagjává, 1956. november 3-án a párt elnökévé választották. 1956. október 26–31. között földművelésügyi miniszter, november Patacs2_20292-ától államminiszter volt Nagy Imre kormányában. November 4. után kereste a kiegyezés lehetőségét a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormánnyal, tárgyalt Kádár Jánossal. 1958 novemberében hozzájárult ahhoz, hogy Népfront képviselőként bevegyék az országgyűlés tagjai közé. 1959. június 21-én halt meg. A Patak utcát, ahol szülőháza áll, ma Kovács Béla utcának hívják, a szülőháza helyén emelt épület falán emléktábla örökíti meg emlékét. A rácvárosi Pázmány Péter utcai iskola falán elhelyezett emléktábláját 2008-ban Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke koszorúzta meg.

Fontos szerepet töltött be Patacs életében a Patacsi Művelődési Egyesület, amely a Művelődési Ház programjait szervezte. „A jelenlegi kultúrház valamikor úrbéres birtok volt, amely egy olvasókör és egy tanácsteremből állt. – írja Tóth Lajos. Jöttek Lippaiék, akik összefogták az ifjúságot és komoly színdarabok és más események színhelyévé tették, úgy, hogy a két helyiségből, kivéve a közfalat, egy tágas termet létesítettek.” A Művelődési Ház most sem vall szégyent, rendszeresen szervez programokat az arra igényt tartók részére. A Ház adott otthont 1993 és 2006 között a Kispál és a Borz együttesnek is, akik jó érzéssel emlékeznek erre az időszakra.

A falu ma már egyfajta „alvóvárosként” kapcsolódik Pécshez, kereső lakói és az iskolások Pécsre járnak napközbeni foglalatosságaikat elvégezni, sokan az Uránvárosi buszmegállótól a Benczúr Gyula utcáig közlekedő busszal. A kisiskolások részben a rácvárosi Pázmány Péter utcai Általános Iskola tanulói. A mai Patacs lakói jelentős részben a rendszerváltás után beköltözöttekből kerülnek ki, akik a falu felső részén lévő zárt kertek belterületté nyilvánítása után ide építkeztek.

Felhasznált irodalom

  • Az 1920. évi népszámlálás. Első rész – Magyar Statisztikai Közlemények, 69. kötet, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1923.
  • Baranya megye földrajzi nevei, szerk. Pesti János, kiad. A Baranya Megyei Tanács megbízásából a Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1982, 693-694, 760-764. o., térkép-mellékletek
  • Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig, szerk. Bándi Gábor, kiad. A Baranya Megyei tanács megbízásából a Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 1979
  • Kovács András, Adatok a pécsi szőlőművelés történetéhez, in. Ismerd meg Baranyát! 1967. május, 123-129. o.
  • Dercsényi Dezső, Baranya középkori templomai, Corvina Kiadó, Budapest 1984
  • Fényes Elek, Magyarországnak ’s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben, Pest, 1836, I. kötet
  • Maráz Borbála, Jakab-hegy – természetvédelmi terület, TKM Kiskönyvtára 197.kötet, Budapest, 1985
  • Mecsek és környéke – Útikalauz, szerk. Karádi Károly és Oppe Sándor, Sport Kiadó, Budapest 1979
  • A Mecsek turistatérképe, Cartographia, Budapest 2002
  • Országos Mezőgazdasági Címtár, Budapest, 1903
  • Pesti János, Pécs földrajzi neveinek eredete, Pécsi Szemle, Pécs 2004
  • Pécs, Költők a városról, Szederkényi Ervin, kiad. Pécs megyei város Tanácsa, Pécs, 1975
  • Pécs ortofotó térkép, Székely kiadó, Pécs, 2003
  • Pécs térkép, Cartographia, Pécs, 2003
  • Rejtett kincsek nyomában, A baranyai nép mondáiból közreadják: Dr. Vargha Károly, Dr. Rónai Béla és Muszty László, kiad. A Baranya Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya, Pécs, 1971
  • Rúzsás Lajos, A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 1711-1848, Akadémia Kiadó, Budapest, 1964, 136, 207. o.
  • Szeghalmy Gyula, Dunántúli vármegyék, kiad. A magyar városok monográfiája kiadóhivatala, Budapest, 1938, 622. o.
  • Tóth Lajos, Emlékezés Patacsról az utókor részére Tóth Lajostól 2004, Kézirat
  • http://hu.wikipedia.org/wiki/Jakab-hegy
  • http://hu.wikipedia.org/wiki/Patacs
  • http://www.viasanctimartini.hu
  • http://www.rev.hu/sulinet56/online/szerviz/kislex/biograf/kovacsbe.htm
  • http://nemfelejtjuk.blog.hu/2008/09/29/7634_racvaros_pecs
  • http://kispalesaborz.blogter.hu/9736/egy_ev_utan_uj_probahelyunk_van

 

Vörös István Károly

Hozzászólások

Hozzászólás írása ↓
  1. Komlósi Ernő

    Szép munka, gratulálok Pista!

    ↑ LinkVálasz

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE